A döntő
A döntő három menetből állt, és mindhármat egy-egy pont döntötte el. Az első menet után az egyik csapat vezetett, a másodikban a másik, és a harmadik előtt Jenő megkérdezte, szeretnének-e szünetet. Mindkét csapat nemet mondott, és az is látszott, hogy mindketten ugyanazt gondolják: ilyen döntőt nem akarnak megszakítani. A teremben csak a gépek zúgása hallatszott, amíg Jenő ki nem mondta a végeredményt, és a taps hosszabb volt, mint amit egy ilyen kis terem elbír.
Amit a tabella elárul
A tabella szerint a legtöbb pontot nem a leggyakorlottabb csapat szerezte, hanem az, amelyik minden héten ugyanazokkal játszott, és hagyta, hogy az újak is beszéljenek. A második helyezett csapatban két olyan tag volt, aki a szezon előtt egyszer sem ült még velünk.
Ami a Táblára került
A győztes csapat tagjainak nevét József írta fel a Táblára, a szezon játékosa cím pedig a legtöbb pontot szerző tagé lett. Jutalmul ő választ játékot a következő szezon nyitó estéjén. A többi nevet a szerkesztő, Gabriella gyűjti össze a blog számára, hogy a szezon története ne vesszen el.
Köszönet és tanulság
Köszönjük a vezetőknek, hogy a szezon alatt egyetlen estét sem hagytak üresen, és a játékvezetőnek, hogy a vitákat is humorral kezelte. A szezon legfontosabb tanulsága az volt, hogy a csapatok a legjobban akkor működnek, ha az újonc az első hetekben is kap feladatot. Ezt a következő ligában még következetesebben alkalmazzuk.
